Ezen a fagyos, decemberi estén, amikor egyetlen szobacica sem kívánkozik az erkélyre, legfőbb ideje lesz, hogy egy kis hírt adjunk magunkról. Nem sokkal vagyunk túl egy nemszeretem-karomvágáson, ami után a művésznők sorban és alaposan megmosakodtak, aztán a fáradalmak tekintetében gyors alvászatba kezdtek. Zserbó a bújóban indított bent a hálóban, majd stablizálta székhelyét a radiátoron – igaz, hogy már maximumon ég, de amikor épp törölközőt szárítok a tetején, előszeretettel telepedik rá. Mazsi meg nem is kifejezetten alszik, inkább járkálva pihenget: hálóban, radiátor melletti cicapárnán, kanapén, az ölem és a notebook között félúton. Egyébként még ő is fel-felugrik a forró radiátorokra, aztán toporogva emelgeti a lábacskáit, mire megérti, hogy ez már nem az a hőfok, ami kellemesen melengető.

A kis foltossal amúgy hetek óta dilemmában vagyunk. Éjszakánként szeret ugye a takarónkon és rajtunk aludni, ami azért tud kellemetlen is lenni. Hajnalban szokás- (de persze, nem szó-) szerint kukorékol is, ami nem lenne akkora baj, ha pl. az oldalunkról indított távozására ébrednénk. Egyszer. De újabbat talált ki. Szépen ott marad rajtunk/szorosan mellettünk – elvégre a háló a lakás legkellemesebb helyisége – és elkezd mondjuk vadul mosakodni, helyben nyüzsögni vagy takarókapargatósat játszani. Folyamatosan. Ha megmozdulunk, akkor vetődik is. Ennek a hajnali ébresztőnek már a fele sem volt tréfa jó egy hét után, ezért aztán elővettük a hófehér, 46x30-as plüss cicapárnát, amit egy tápszállítás alkalmával kaptunk grátiszba. Következő este szépen elhelyeztük a pihe-puha feküdnivalót az ágy végébe, hátha. Mazsola jött, látott és rotorhangot idéző recsegésben tört ki, valamint golyógolyószerűen (régebbi kép) kegyetlenül megdagasztotta a plüsst. Bingó. Szépen nyugovóra tértünk. Mazsi hamarosan elhagyta a dorombot és – ezzel együtt a dögönyöznivaló cicapárnát is, megint ott fetrengett a lábamon. Szóval, az újítás eredményeképpen megszületett a legfrissebb és igen barátságos macskamódosítónk, mert elég csak a párna közelébe helyezni, a kispöcök rögvest előadja a fentebb említett golyózós műsort.
A másik dolog, ami még fejtörést okoz, hogy ifjabb kedvencünk mostanában igen torkos. Minden reggel megkapja a kimért tápadagját (mivel nem hajlandó spórolni vele, ezért a ropogtatnivaló másik részét estére tesszük félre), korra és súlyra való tekintettel pont eleget. Ennek aztán hamarost a végéhez ér és szépen megdézsmálja Zserbóét is. (A nagylány nem habzsol, többször eszik napközben, de mindig keveset.) Szerintem Mazska simán felfalna még akár 2 tálkára valót is ezen felül. Ha itthon vagyunk, akkor figyelünk az ilyen rosszcsontkodásra, de mivel a hét nagy részét egymás felügyeletére bízva töltik, nos, nem vagyunk biztosak abban, hogy az estére üresen kongó (és fényesre lefetyelt) Zserbó-tálnak bármi köze lenne a gazdájához. :S Azon tanakodtunk, hogy nem kéne a tápot előttük hagyni, bár ez megint Zserbónak okozna traumát, és nem is lenne jogos vele szemben. Mindenesetre a dokit megkérdezzük legközelebb, mit gondol Mazsi aktuális méreteiről. (...)

Ami Zsebit illeti, róla csak pozitíve tudok írni. Igen játékos mostanában, simogatható és visszatért a hangja is. Apával gyakran "beszélgetnek": van az a Zserbó-eredetű inkább magánhangzó nélküli, elnyújtott "purrrr" hang, ami emberileg szólva inkább csak "purururu" (nem röhög!), ez mindenképpen nagyon szépet jelenthet, mert Zsebi készségesen válaszol rá. :) (True story!)
Doktorunk tanácsára egy ideje heti 1 db Béres C-vitamint majszol el az esti husiadagjával (ilyen esetekben különösen indokolt, hogy Mazsit távol tartsuk az etetőjétől) – könnyen össze lehet törni a pirulát, így valószínűleg észre sem veszi. A C-vitamin arra jó, hogy savanyítja a cica vizeletét, ezért segít megelőzni az olyan alom-problémákat, amik nyár vége felé előjöttek Zsebinél. Kaptunk Uro-Pet pasztát is, de azt igazán csak vészhelyzetekre, szerencsésebb a megelőzés. Inni talán többet szokott már, mint azelőtt, igaz, a jó kis csobogós ivókutat inkább kerüli. A fürdőszobába menet viszont gyakorta feltűnik mellettem. Ilyenkor, ha Mazsit kirekesztjük a mókából, Zsebi bemászik a kádba és várja, hogy megnyissam neki a csapot. Aztán csak nézi, nézi, ahogy folyik le a víz. Ha elzárom, akkor elkezdi lefetyelni a vízcseppeket. :)

Mára ennyi, de a héten jövünk még, hiszen annyi a mesélnivaló. Jó éjt mindenkinek!