Nos, eltelt egy újabb hét a picókkal. Mondhatni meglehetősen mozgalmasra sikeredett.

Mindenekelőtt Zsebike a héten sajnos ismét meglepett minket a hajnali alom-gubbaszt-nem sikerül hármassal, így sajnos megint doktor bácsihoz kellett menni a nagylánnyal. Ahogy eddig sem, most sem volt túl egyszerű a dolog. Lévén hogy autómentesek vagyunk, ilyenkor mindig taxit kell szerezni, ami manapság szintén nem egyszerű. Valami különös oknál fogva a tisztelt taxisok egy része amikor meghallja, hogy "dobozos macskával", nem töri magát hogy felvegye a címet. Viszont szerencsére, már van olyan sofőr, aki szívesen jön velünk erre a rövidke körre. Zsebke persze megint nagy éneklésbe kezdett, ahogy a kocsiba ültünk. A sofőr kérdezte is, hogy mi a baja a cicának, és amikor elmondtam, hogy a ciccnek csak rossz emlékei vannak az autózgatásokról, megértően bólogatott.

A dokinál Zserbó megint a vállamon kötött ki, mondván "Apa, védj meg!". Nos, megtörtént, egy gyors szuri után jöhettünk is haza. Kapott Uro-Pet pasztát is.

Aztán, mivel mostanában megint volt lehetőségem pár napot itthoni munkában tölteni, láthattam, ahogy a két macska kihasználja a búgó patak előnyeit, és élvezettel kortyolnak belőle. Remélem, hogy a hamarosan új helyre kerülő macskaitató-deluxe a továbbiakban is betölti majd a szerepét, és ellátja a macsókat a szükséges folyadékkal.
De visszatérve, az itthon töltött napok alatt mind Mazsika, mind Zsebike szinte ellehetetlenítették a munkámat. Ülök a kanapén ölemben a notebookkal, és azt veszem észre, hogy hol az egyik, hol a másik macska telepedett úgy az ölembe, hogy egyrészt, nem tudok gépelni/egerészni, másrészt meg a billentyűkön fekszenek. Az egyik pénteki telefonkonferenciámnál konkrétan azon aggódtam, hogy Mazsantyú recsegője behallatszik a telefonba, és azt hiszik, hogy én aludtam el hívás közben.

Azután ugye, megérkezett az ősz, és vele a hideg. Ennek következtében (meg amiatt, mert mi is kezdtünk fázni) kicsit bekapcsoltuk a fűtést. Nos, ezzel egy időben a macskák újra visszaszoktak a radiátorra. Tehát, ha mostanában keresem bármelyiket, az első utam a kisszoba konvektorához vezet, és általában szerencsével is járok.

De sajnos, mivel a fűtőtest néha magasabb hőfokra van tekerve, volt már, hogy a tetején állva Mazsi értetlenül emelgette felváltva a lábait.

Ahogy hűvösödik az idő, úgy vannak a macsok egyre kevesebbet az erkélyen. Ennek főleg mi vagyunk az okai (nem engedjük ki őket), hiszen nem tudjuk például, hogy Zsebikének vajon mitől jött elő ez az alom-baja; de volt már arra is példa, hogy kiszagoltak a kinti hidegbe, és inkább visszabújtak a jó meleg szobába, vagy éppen a takaró alá.