Nagyon vártuk a jó időt, hát most aztán megkaptuk! :) A napok óta tartós 30 fok körüli hőmérsékletnek köszönhetően, háztartásunkban jelenleg két tikkadt, jobbra-balra dőlő, naphosszat heverésző bundás jószág található. Reggelente még csak kimerészkedünk együtt az erkélyre, olyankor nem tűz ide olyan élesen a nap, és a levegő is elviselhetőbb. A kis sárga kádban szoktam kirakni vizet nekik, elmélyülten tapicskolnak, pancsolnak és mancsolnak benne. Főleg Mazsi, neki azért ez még újdonság. De ma reggel Zserbó is kivette a részét a fröcskölésből, rövid úton több víz volt az erkély kövezetén, na meg a hátukon, mint az edényben. Zsebin jót mulattam, ahogy a mellső lábaival belelépett a vízbe, aztán hol egyiket emelte fel rázogatva, hol másikat, mintha csak demonstrálni akarta volna, hogy "jáj, ez vizes!" :) Aztán, olyan reggel 9 óra tájban Puja beveszi magát a hálóba, utána az orrát se nagyon dugja elő napközben - ki kell pihenni a mostanában egyre aktívabb éjszakai életet, na meg, a nagy melegben kinek van kedve bármit is csinálni? Ha mégis feltápászkodik, akkor is csak azért, hogy aztán kicsit odébb egy másik pózban heveredjen el. Mazsolában tovább bírja a duracell. Nála reggelre tehető, hogy megbolondul kicsit. És meleg ide vagy oda, ő aztán száguldozik és pattog a lakásban. Van, hogy már az erkélyen elkezdi, és a korlátot célozza meg, olyankor jön a kollektív bevonulás a szabadból, mert azt ugye "NEM SZABAD!". Idebent meg - gondolom, már dacból is - folytatja. Vöröslik az orra, liheg, majd a kis szíve kiugrik a helyéről, de csak egy pillanatra hajlandó megállni. Inkább utóbb, azért eljön az ideje, hogy ő is "beájuljon". Olyankor a lakás bármely pontján összeeshet és már alszik is. Napközben aktívabb Zserbónál, őt szoktam látni tápolni és alomra is kimegy, valamint rendszeresen ellenőrzi, hogy én épp mivel foglalatoskodom. Estefelé pedig megint kint vagyunk az erkélyen, ha fúj egy kis szél, kiülnek az ablakpárkányra (innen nem esnek le), és hálásan tartják a buksijukat a légáramlatba. Aztán jön az éjszakai aktívkodás, több-kevesebb zajkeltéssel, aminek mi azért nem örülünk annyira, az egész napos kizárólagos szundikálást tekintve viszont nem meglepő.
A tárva-nyitva hagyott ablakokon mindenféle hivatlan vendég is betalál hozzánk, de jaj nekik, ha a lányok észreveszik őket! Mazska eleinte nem mutatott sok érdeklődést a szárnyas vagy gyalogos ízeltlábúak, de még a közelben repdeső, hangoskodó madarak iránt sem, aztán a vadászösztöne egyszer csak elemi erővel tört a felszínre. Már naponta kapdos el mindenféle repülő rémséget ő is, Zserbó is, előfordul, hogy együtt mennek a prédára - na, olyankor, ha ráadásul idebent van az a zümmögő, nézhetjük a berendezést, meg leginkább kapkodhatunk a hulló tárgyak után! Hát, ami a kerti cicóknak az egér és a pocok, az a szobacicáknak a légy (vagy ahogy nagyapóm mondja: "pusztuljka"), a lepke, jobb napokon valami nagyobb zümi is. Mióta megélénkült a légköri forgalom, Zsebi minden este a falakat kémleli, nagyjából egy hete főleg ott, ahol egyetlen egyszer egy moly merészelt megpihenni. Folyton azt keresi, pedig bizony egyedül ő paskolta le a falról, és tüntette el az arcában. Vannak dolgok, amiket a macska sem felejt, úgy látszik, a vadászathoz kapcsolódóan a préda helye az. Tegnap este a hálóban szúrt ki egy repülőst, ami olyan magasan volt, hogy apa segítségét kérte hozzá: felugrott az ágyra, ágaskodott és nyekergett, egészen addig, amíg Kedves le nem piszkálta a lepkeszerűséget. Megfelelő magasságon már nem volt menekvés, Zserbó odacsapott párszor, és végleg elrontotta. Majd szokás szerint beporszívózta, de ezt már nem néztük végig (bezzeg a vacsorát nem kérte). Kisvártatva és már villanyoltás után, megint felugrott az ágyra (este nem szokott ilyet a hálóban), és ott folytatta az ágaskodást, nézelődést, mancsolást, ahol abbahagyta. Nem lett volna olyan nagy gond, ha nem épp az arcom közvetlen szomszédságában piszmog. Félálomban próbáltam őt felvilágosítani, hogy egyszer már elkapta, ez nem az örökéletű ellenség-kóddal futó játék. Nem nyugodott le, egészen addig, amíg apa körbe nem cipelte a lakásban, hogy gondosan szemrevételezze az összes falat, és rájöjjön, hogy nincs több falat... :) Jaj, és még egy: amikor az erkély feletti ablak nyitva, a huzat zörgeti a reluxát, aminek kissé zümmögő hangja van (bár, megnézném azt a bogarat, amelyik annyira be van tépve, hogy ilyen ütemben zümmög), na, attól a hangtól még meg tudnak kergülni a kis vadászok.
Most ennyi így hirtelen, mert mindjárt kezdődik a VB 2. meccse, amire gyanítom, macskafronton azért kevés érdeklődés várható. :) A napi történésekért kövessetek minket a Twitteren.
Utolsó kommentek