Rövidke bejegyzés az elmúlt hétvégéről, amikor is vettük a bátorságot és egy éjszaka erejéig egyedül (kettesben) hagytuk a lányokat.

Vidéki esküvőre voltunk hivatalosak, péntek délutáni indulással. Mindent gondosan előkészítettünk, macskanépségnek elmagyaráztuk, hogy mi a helyzet. ("Nem, nem hagyunk faképnél benneteket, mindössze egy röpke éjszakáról van szó!") Lelki szemeim előtt már ekkor mindenféle romhalmazt láttam a lakás különböző helyiségeiben, esetleg még 3 napon túl gyógyuló, puszta egymással-törődés okozta sérüléseket a négylábúakon... Nem is aludtam/aludtunk valami jól azon az éjszakán, pedig hajnalban egyetlen macskacicó sem érkezett röptében keltegetésre. Persze, minden aggodalmam feleslegesnek bizonyult. Szombat délelőtt jött a felmentősereg, Tündi és Kriszti személyében. Nulla romhalmaz, még ki sem ürült etetőtálkák, ép (és intenzíven vedlő) bundák - némileg azért szeretethiányos bársonytalpúakat övezve. Nagy kő esett le a szívünkről, értesülve az események kedvező alakulásáról. :) Hiába, jól nevelt jószágok ezek! (?)

Utólag azért kiderült, hogy Zserbó kedves, mintegy a passzív tiltakozás jeléül összepisilt 3 párnát (úgy is, mint macskafekhelyet), ebből egyet már a lelkes felvigyázóknak címezve. Hmmm. Biztosak vagyunk benne, hogy ő volt a tettes, mert alakított már hasonlót, ha valami nem az elképzelése szerint alakult. Mazsola pedig olyannyira felpörgött az újonnan érkezett törődéstől, hogy sikerült levernie egy - amúgy védett párkányon éldegélő - virágot, de a kaktusz szívós fajta (nem véletlenül tartjuk) :P, csak a tálkája látogatott el Ripityomba. Kijelenthető hát, hogy "olcsón" és nagyobb baj nélkül megúsztuk a hétvégi "eltévelyedésünket", amit a Cicanaplón (link jobboldalt) olvasott hasonló témájú posztot követően még inkább értékelünk.
Ezúton is köszönjük macskapesztráinknak a szíves közreműködést!