A blogstatisztikák közül kétségtelenül a keresőkifejezések a legmókásabb kategória. Bár valószínűleg nem így látják azok, akik süteményrecept reményében jutnak el az oldalunkra. :) Meg szoktuk nézni, ki mire keresett rá, hogy itt lyukadt ki - néha egészen elképesztő kombinációból hozza ki a blogunkat a keresőprogram. Tegnap viszont egy igen "értékes" szókapcsolatot találtam, valaki Zserbónkat első otthonában szerette volna megnézni (Zserbó+Noé). Rákerestem én is, persze több aspektusból felhozott minket, és a felsorolásban volt egy régi-régi (w)ebnapló-bejegyzés is Noétól - ez a honlapjukon egy összefoglaló-beszámoló az előző hét történéseiről -, abból az időből, amikor Picónkat megtalálták az Ilka utcában. Ő is szerepelt, mint újonnan bekerült cica, és találtam róla egy képet is, amit sosem láttunk ezelőtt, szívmelengető érzés volt :)
Forrás: Noé (w)ebnapló 2008.07.14.
Azok a kis piszkos-fehér mancsok és az a tekintet! :P :)
Itthon egyébként alapjában véve változatlan a helyzet, a lányok sokat kergetőznek, birkóznak, de Zserbó már nem fél "a galléros rémtől". A napközbeni szundik alkalmával áttette a székhelyét a franciaágyról a régi cicahordóba - a jó ég tudja, miért olyan kényelmes abba belekucorodni. :) Ha pedig nem ott heverészik, akkor az ágy alatt keresi a kevésbé hasonszőrű porcicákat. Mármint, gondolom, hogy ezzel van ott lent elfoglalva, vagy csak egész egyszerűen, mazsimentes övezetre vágyik. (Azért tettem neki egy párnát oda az ágy alá is, nehogy már a padlón kelljen feküdni szegénynek. :P ) A kis picúr ugyanis gyakorta felteszi a tapadókorongokat és jön, követ, kísér bennünket - hol Zsebivel játsza ezt, hol meg velem. Nem tudom meggyőzni például, hogy a mosogatásban a világon semmi érdekes nincsen. Néha annyira próbál leskelődni, nyújtózkodik a hátsó lábára állva (kis szurikáta-póz!), hogy borul egyet, utána pedig értetlen képpel néz rám (csak nem azt hiszi, hogy én löktem fel???)
Visszatérve még Zserbire: mostanában egyre "macskásabban" viselkedik, mármint olyan értelemben, hogy nem elutasítja, inkább igényli a törődést, a simit, kijön hozzám a hálóból és a kanapéra heveredik - tisztes távolba, de azért a közelembe; és gyakrabban feledkezik bele újra a saját (és persze a kíváncsi gazdi) szórakoztatására szolgáló játékba is. :) Talán a jó példa (presented by Mazsi), talán az elfogadás, mindenesetre sokat engedett a marcona úrihölgy imázsból. Előfordul, hogy spontán ő is recsegni kezd, amikor mellé lépve megsimizem a buksiját (eddig ilyen nem volt!), van, hogy jelzi, azt szeretné, ha felemelném, hogy az ablakból kémlelhesse kedvenc szarkáit a fa tetején... És persze, az elmaradhatatlan esti szeretgetések apával/tól! :) Azért még mindig ő a favorit Picónknál, de határozottan javult az én helyzetem is.
Maszolánk, nos, ő egy igazi energiagombóc. Folyamatosan közlekedik a lakásban, ugrál, rohangál, játszik. Ha nem a nagytesóval, akkor nagyjából bármivel. Új kedvencei a csörgő-zörgő cukor- és csokipapírok, amint meghallja, hogy ilyesmit bontogatunk, máris ott terem - és kivételesen nem a nasi reményében. Naponta 3-4 ilyen alkalmi játékgolyót "fogyaszt" (vannak gondosan félretett tartalékok a számára). Mármint, nem megeszi, hanem addig paskolja és cipeli őket szanaszét, amíg egyszer csak eltüntetni valamennyit. Egy takarítás alkalmával - pl. a hűtő alatt a konyhában -, azt hiszem, meg fogok lepődni... Az elméletünk szerint, Mazska papírgalacsinjaiból építi a házi vízilovunk a kuckóját. (Ő az az igénytelen kis háziállat a reklámból.) Hát, valamiből neki is kell, nem igaz? Legyen hová bújnia a prédát kergető macskahad elől. :) (Íme a magyarázat az időszakosan, látszólag céltalanul fel-le rohangáló, egyre frusztráltabb négylábúak viselkedésére.)
Egy-egy nagyobb lélegzetvételű szaladgálás, játék, aktívkodás után Mazsi-Drazsi rendszerint egyszer csak "összeesik" valahol (pl. konyhakő, szőnyeg csücske, játékkupac teteje...), liheg (!), és kiteszi az "itt fáradtam el" táblát. Aztán, újabban a hangját is próbálgatja, bizony! Mosolygunk a picúron, annyira nem meggyőző még az a méltatlankodó miau, de nagyon aranyos! Zserbónak már konkrétan osztja az észt, ha úgy adódik; egy-egy "rossz vagy, Mazsi!" közlésünkre pedig nem átall azonnal és határozottan (?) visszadumálni. :P Meg kell zabálni! :D
Valamelyik hétvégén volt a Jégkorszak a tévében, Kedves mesélte, hogy Mazska el volt bűvölve tőle, főleg ami a Motkányt és Diegot illeti. :) Azt hiszem, terápiás célzattal be fogom kapcsolni a mesét máskor is, hátha szusszan legalább 5 percet a lány a rosszcsontkodás közepette.
Utolsó kommentek