Mivel még mindig a több nap, mint bejegyzés helyzet áll fent nálunk, következzen most, ami eddig kimaradt. Az aktuális helyzet ugyanis mondhatni, változatlan cicáink háza táján: fogócskázás, birkózás, evés és alvás - aztán kezdik előről. :)
Múlt hétvégén hugim és barátnője látogatott el hozzánk cicanézőbe. Mazsi-Drazsi hozta a formáját, nagyon megnyerő és kedves volt, mint mindig, a lányok odáig voltak tőle :) Kriszti ölében úgy aludt el, hogy a fejecskéje lelógott, külön tartani kellett, este pedig Tündit örvendeztette meg a bújós dorombolásával, amit egy egész éjszakára szóló takaróelfoglalás is követett. :) Zserbónk nem volt különösebben vendégfogadó hangulatban azon a délutánon, de Tündinek később őt is sikerült becserkésznie: játszottak egyet, miután jól megkarmolta a bátor közeledőt (először őt sem akarta magához engedni, de hugim nem adta fel). Picónk továbbra is eléggé visszafogott velünk, gazdikkal szemben, ezért nagyon jó volt látni, hogy egy Mazsi-semleges, harmadik félnek megnyílt kicsit és felszabadultan játszott vele, mint régen. :)
(Tündi, mikor jössz megint??)
Túlestünk a második állatorvosi viziten Mazskával. Zserbó ezalatt a pótmama gondjaira maradt, ami bizony megint jó választásnak bizonyult: játszottak, macisajtoltak, Tündinek még egy kis dorombolást is sikerült elnyernie. :) Szóval, mi mentünk a doktor bácsihoz. Most is nagyon jól viselkedett a pici lány, pedig eleget várakoztunk az előtérben ahhoz, hogy türelmetlenkedjen (egy balesetes, műtét után lábadozó cicát utókezeltek előttünk); ehelyett ő békésen szundikált, amíg sor nem került ránk. Viktor doktor nagyon meg volt vele elégedve, ha nem is simán, de viszonylag könnyedén sikerült beadnia neki az ismétlő oltást. Bizonyosságot nyert az a tény is, amit féltünk, hogy csak az elfogódás mondat velünk: a mindennapos inzultáló-kezeléseknek (csöpi+krém) köszönhetően Mazsola szemecskéje javulni látszik - már nem annyira hártyás-homályos, mint volt! A szürkés-kékes fátyol mögött a napokban először nézhettünk Mazsi tisztuló, sárgásbarna, okos cicaszemébe! :,)
Aztán, még mindig a kaja-mizéria. Zsebi a fejébe vette, hogy a picúrnak minden bizonnyal finomabb és táplálóbb eleséggel szolgálunk, mint neki, ezért nem átall napjában többször is Mazsi tálkája felé osonni. Lebukás esetén pedig a "nem is értem, hiszen nekem ez jár!" ábrázatával távozik. Mivel a kezdeti botladozások után már a márka egyformaságára is - kínosan - tekintettel vagyunk, a különbség tényleg csak annyi, hogy egyikük juniort, másikuk felnőtt eleséget kap. Zserbó valahogy mégis visszautasítja a saját adagjait. (Ennek utólag meg Mazsi örül nagyon, mert ha végzett a sajátjával, jöhet "a maradék".) Kedves ma megkérdezte a rendelőnkben dolgozó másik állatorvos véleményét erről, amikor szemcseppért ment Mazskának: a doki szerint ez a viselkedés is arra vezethető vissza, hogy a pici érkezésével Zserbó háttérbe szorítva érzi magát, és szeretne részesedni a másiknak jutó figyelemből, "kivételezésből". És hogy felénk még mindig elég visszautasító a nagycica: nos, ennek a feloldásához bizony kell még néhány hét és nem feltétlenül célravezető erőltetni nála "a barátkozást". Utóbbira egyébként nincs is szükség, ha Zsebke jutalomfalat reményében ácsingózik, olyankor ugyanis a régi énjét hozza és bújik, rezegteti a farkát, pillog ránk - hiába, a Művésznő! ;) Természetesen, azért tudjuk, hogy nincsen könnyű dolga ezzel az egész el- és befogadós helyzettel kapcsolatban, és mindezt csak tetézi, ha egy-egy kergetőzős-birkózós játék elfajul Mazsival, mert ugye, olyankor is Zsebire szólunk rá, hogy kicsit finomabban bánjon azzal a picivel... Reméljük, azért nem veszi nagyon a lelkére a dolgot.
Mazsira egyébiránt hiába is szólnánk rá, a kis rosszcsont nem nagyon hagyja magát "szabályozni". Ismeri már jól a "nemszabad" kategóriát, mégis újra és újra próbálkozik pl. leszedni a szárítót, megmászni a függönyt, a terítőbe kapaszkodva meghódítani a konyhaasztalt... Mikor Mazskát próbáljuk rendre tanítani (oké, tudom, macskákról beszélünk, de mégis!), Zsebi csak üldögél az ablakban, diszkréten elfordítja a buksiját, és komolyan mondom, mintha nevetne rajtunk a szeme: "én megmondtam...!" :P Picúrunk amúgy nagyon szeret a közelünkben lenni, kíváncsi mindenre, sokszor árnyékként követ bennünket a lakásban. Ha úgy érzi, "az alsó zónában" túlságosan figyelmen kívül hagyjuk, elindul felfelé: az összes karmát latba vetve mászik fel a nadrágunk szárán. Egyik este a hálóból a fürdőbe indultam éppen, amikor is Mazsi szerette volna magasabbról átlátni a helyzetet és próbált felugrani az ágyról, egyenesen a hátamra - mindkettőnk pechjére a pólómat már levettem, így nem volt mibe kapaszkodnia, viszont sikerült egy szép kis sormintát alkotnia a bőrömre. :O Kicsit megijedtem a váratlan "támadástól", Zsebke a másik szobából szaladt megnézni, hogy mi lehet ez a riadalom... Tanulság: sose fordíts hátat egy feltörekvő pici cicának! :)
Utolsó kommentek