A mai napot egy kis vásárlásnak szenteltük, útbaejtve a cicaboltot is. Aktuális volt már az alomvásárlás, némi elemózsia, és persze, az új játékszer sem maradhatott el. De nézzük csak szépen sorjában.
Az első tanakodást az alomrészlegen adtuk elő, mivel számtalan különböző jellegű, kiszerelésű, minőségű macskaalom van forgalomban. Az biztos volt, hogy váltunk az eddigi 20 literes, szilárdra csomósodó fajtáról, mert Zsebike esetenként nagyon küzd vele (nem tudja rendesen kaparászni, amikor összecsomósodik ez az agyagos elegy és ez rendkívül idegesíti). Végül maradtunk a bevált márkánál, csak a csomósodást és a porszerű jelleget hagytuk el. Olvasgattam picit és sok helyen ajánlották ezt a kristályos fajtát, elnyeli a nedvességet, szagokat, portalan, környezetbarát, meg minden... Ráadásul pont annyiba kerül, mint az általunk használt régi fajta, igaz, kisebb kiszerelésben. (De így még én is haza bírom hozni.) Ha viszont tényleg nem kell olyan sűrűn cserélgetni az egészet (mert van nedvszívás, párologtatás stb.), akkor tiszta haszon lesz mind a 8 liter. Meglátjuk, ahogyan azt is, Cicó elfogadja-e az új kaparnivalót.
A következő álldogálás a cicajátékok előtt történt. Kerestünk valami új kütyüt - Picinyóra nagyon lehet hatni az újdonság varázsával! Tollas játékot szeretnénk, ez volt a biztos. Kedves talált is párat. Két színes-tollas "szerszám" mellett döntöttünk. Az egyik egy botra szerelt hosszúkás, színes plüss-szerű, csipogó izé - a végén tollacskákkal! -, kiegészítve egy hasonló színű, kockásfülű, (még!) tollfarkú egérkével. A másik egy felakasztható, zöld toll-pom-pom (szintén "beszél", vagyis inkább olyan hangot ad, hogy nyukk-nyukk). Na, azért két új játék egyszerre sok lenne a jóból, ezért Zsebi csak az egyiket kapta meg, mégpedig a plüsshorgászbotot, mert az jobban érdekelte. Íme:
Felhívnám a figyelmet a narancsszín egérke hetyke bajuszára! :) Zsebi odáig volt a narancsos szerzeményekért, apával rögtön csaptak is egy kis hancúrozást. (Ezek után pedig mindketten lepihentek, egyikük erre dőlt, a másik meg arra.)
De visszatérve a vásárlásra. Hátra volt még a macskaja beszerzése. Játszunk ugye a lila tasakosok mindenféle nyereményjátékán. Na, most találtunk magunknak egy új, garantált nyereménnyel kecsegtető eledelt, ez az, amelyiknek a nagy perzsa cica van a csomagolásán. Nos, 60 pontért miénk lehet egy exkluzív macskanapé. Hmm. Számolgattuk a vonalkódokat, melyik eledel (konzerv, tasakos, multipack...) mennyit ér, és nekünk mennyi van már... Aztán feltankoltunk a multipackból, így már csak néhány pontra vagyunk az áhított cicabútortól. Nem mintha Zsebinek nem volna hol aludni... Na igen. Reméljük, Puja is egyetért, hogy most akkor egy darabig ebből az alutasakosból fogyaszt, tekintve, hogy legalább 2 hétre elegendő mennyiséget hoztunk belőle! Mondjuk, elsőre tetszett neki a menü, de nála sosem lehet tudni.
Vettünk még növesztenivaló cicafüvet (előre gyártott, vagyis éppen zöldelő nem volt, sajnos) és egy kis eleséget a testvérkéknek Noénál (van a boltban gyűjtőláda, eljuttatják nekik). És újra megnézegettük a sok-sok cicafát és bújót, sűrűn emlegetve, hogy "na majd egyszer ezt is, meg azt is...! Jó kis bevásárlás volt.
Utolsó kommentek