A macska, ha egyszer ráült a forró kályhalapra, soha többé nem fog forró kályhalapra ülni. De hideg kályhalapra sem. /Mark Twain/

Tegnap olvastam ezt az igen találó idézetet, és mint annyi mást, Zserbóra természetesen ezt az általános igazságot sem lehet alkalmazni. Nem, a fűtőtest tetejére valóban nem megy, amikor meleg. Hiszek abban, hogy alapvető okosságból és nem azért, mert már megégette ily módon a mancsát. De ma délelőtt egyszercsak fogta magát és felugrott a konvektorra, hogy kikémleljen az ablakon. Reggel lejjebb csavartam a fűtést, tehát épp nem volt meleg a radiátor teteje. Hm... Az apróbb tapasztalásokból viszont ez a macska nem tanul, példának okáért ugyanolyan vehemenciával futkározik fel-alá a lakásban, koppantja a buksiját az erkélyajtónak, ágy- illetve gazdi lábának, mintha soha nem lett volna még rossz élménye a szaladgálással kapcsolatban. Az elmúlt héten ugyanis ez volt a módi, ha nem aludt éppen édesen a székben, az ágyon vagy a párnáján, akkor tararapp-tararapp, nem győztünk kitérni az útjából. A fölös energiák, ugye... Bár, olyan sok nem lehetett, mivel az evést is nagyon visszafogottan és megfontoltan végezte. Kipróbáltunk egy számunkra új alutasakos eledelt (ennek szürke-fekete a zacskója, nagy fehér cicával az elején), spenótos husis formában. Egészen apró és gusztusos falatkák voltak - csodák csodája, el is fogyott az egész adag. Lehet, kicsit előtérbe helyezhetnénk ezt a fajta eledelt a változatosság kedvéért. A szárazban is hamarosan jön egy kis váltás, mert a lila tasakos már fogytán - a következők a sárga dobozos, színes ropogtatnivalók lesznek.

Még visszatérve a szaladgálásra. Olvasgattam a neten, és hát, úgy tűnik, macskatartók körében nem olyan ritka ez a jelenség. Főleg esténként nem az, ilyenkor rátör a cicákra valamiféle "láz". Az oka pontosan nem ismert, de állítólag 3-4 éves kor után csitul ez a vehemencia... Na, meglátjuk. Éppen egy éve lesz november 7-én, hogy Zserbónk átesett az ivartalanításon - állítólag, ettől is nyugodtabbak lesznek a cicák, bár ez inkább a kandúrokra igaz. És még: "Az ivartalanítás mindkét nem esetében annyiban érinti a macska viselkedését, hogy "lélekben" serdülők, ifjú felnőttek maradnak. Vagyis a 6-10 hónapos korukra jellemző viselkedésformák fennmaradnak. Megmarad a játékos kedv, a más macskák közelségét jól tűrő, esetenként kifejezetten élvező hangulat, a gazdához való kötődés." - Ifjú felnőtt marad a cica? ... Várjunk csak, akkor mi is van azzal, hogy "majd kinövi" ezt a viselkedést??

A macskajátékos dobozt kipakoltam egyik este, a fölös kacatoktól megszabadultunk (maradt így is elég). Előkertült viszont egy rakás színes toll, amiket Zsebi egyik-másik áldozatáról szedett le. Adott volt tehát egy marék toll, amiket lassan szórtam szét Picó orra előtt - nem kis érdeklődést kiváltva! Félrefordított buksival, tágra nyílt szemmel követte a tollacskák puha táncát a levegőben. Ha egyszerre szórtam szét mindet, mellső manccsal kapdosott utánuk! :) El volt bűvölve, majd hirtelen teljesen bezsongva rágta és kapkodta őket. Kis pihenő után a tollakat beletűztem a kaparófa lelógó kötelébe. Ez aztán megint nagyon érdekes jelenségnek bizonyult Puja számára! Először csak messziről szemlélte, időnként kacsintott a bal szemével (ezt kizárólag akkor csinálja, ha valamit nem ért, esetleg zavarban van), majd lassan megközelítette a tollas kötélhágcsót - és vadul pofozni kezdte. Jót mulattunk rajta; ez végre olyan önfeledt játék volt, mint amiket annak idején, kiscica korában művelt. Azért néha még előjön belőle a kölyök (vagy ha már fentebb említettem: az ifjú felnőtt)! :)

Az elmúlt hétvégén túlestünk a már régóta esedékes karomvágáson - nem lehetett már úgy játszani Cicóval, hogy az ne okozzon felszíni sérülést nekünk. (Itt a játékon természetesen a macskapiszkálódást értem, amikor simogatnánk, de nem hagyja, helyette oda-odakap a kezünk után és nyikk-nyikk - méltatlankodik.) Amint Kedves a karjába vette Zsebit, ő már tudta, hogy mi következik, de meglehetősen nyugodtan fogadta. Nem volt felesleges nyüszögés, sem szenvedő bébihang, bár egy-két alkalommal megpróbálta a mancsát kiszabadítani - persze, hasztalan. Pár perc alatt le is rendeztük a karomrövidítést, és jöhetett a jól megérdemelt jutalomfalat. Zsebi szabadulása után sem szaladt el, hanem szépen megvárta, amíg megjutalmazzuk, elfogyasztotta a sajtos finomságot és csak ezek után állt tovább, valami nyugis helyet keresve a molesztálás utáni mosakodáshoz.

Végezetül szót ejtenék még a bújós cicánkról. A múltkor említettem, milyen lelkesen mászott bele a saját kis zsákjába. Nos, azóta talált magának egyéb belebújnivalót, nevezetesen az ágyneműt. Valamelyik este, a már vetett ágyban vackolta be magát a paplan alá olyan észrevétlenül, hogy Kedves egy hajszál híján betakarózott vele együtt. Nem tudom, ki lepődött volna meg jobban. :) Azóta is, ha talál egy kis rést a jó meleg takaró alá, már ott is terem - nem szeretnék erre ébredni az éjszaka közepén!

Hamarosan újabb képekkel gyarapodik a fotóalbumunk, keressétek az Indán! Kellemes hétvégét mindenkinek!