Azt hiszem, a múlt heti összefoglalóról lemondanék, mert hát, hiába, ha egyszer dolgosak a hétköznapok... Majd szép lassan úgyis előjönnek az említésre érdemes dolgok.

Egy kis aktualitással kezdeném. Zserbó élvezi a jó meleget (Apa nagyon befűtött nekünk itthon), nem akaródzik már kimennie az erkélyre. (Igen, ezt is megértük!) Naphosszat a kisszobában üldögél, szendereg. Nem csoda, hogy ebben a szürke időben nincsen máshoz kedve. Ha mégis "előjön", akkor megnéz minket, leásít bennünket; ha igazán aktív, akkor pedig előadja a hisztis magánszámot és fel-le rohangál a lakásban. Az elmúlt napokban keveset evett, főleg az alutasakos lett hanyagolva. Mégis olyan, mintha hízott volna, mivel a bundája a nagy hidegre való tekintettel vaskosabb, tömöttebb lett. Egész nagy macska már. A bújás-dorombolás pedig egy ideje kizárólag Kedves ölében elképzelhető. Úgy tűnik, mi ketten (mármint a macs és én) most valahogy pikkelünk egymásra. Vannak dolgok, amiket abszolúte nem veszek jó néven a Pujától, mint pl. azt, hogy újra és újra át kell rendezni a dolgokat miatta. Még akkorra tehető az egyik ilyen eset, amikor felügyelet nélkül volt itthon: esténként valamelyik növényről származó bogyókat találtam szerteszét, ami némi aggodalomra adott okot. Szerencsére, nem rágta meg ezeket a terméseket, csak játszott velük, de mégis: honnan szerezte őket, ha elővigyázatosságból nincs ilyen jellegű növény elérhető közelségben? Hamarosan kiderült a turpisság. Bent a hálóban, a komódon éldegélt (eddig) egy ilyen bogyózós növényem, és hogy, hogy nem, Cicó valamikor észrevételezte. Több mint egy év után, teszem hozzá, mivel a növényke már akkor is ott volt, amikor őmacskasága beköltöztetett. A komód teteje nagyjából mindennel tele, oda hogy ment fel úgy, hogy semmit nem vert le, passzolom. Mindenesetre felment, elárulták az ottfelejtett macskaszőrök is. Úgyhogy a virágot hamarost át kellett költöztessük egy szekrény tetejére. Ez volt az első feketepontja Pujának. A második, és azon még jobban kiakadtam, valamelyik éjjel történt. Amúgy is rosszul alszunk Kedvessel, de a kis drága tett róla, hogy amikor végre sikerült álomba merülni, felébredjünk. Hatalmas csattanásra ugrottunk fel mindketten és kerestük, hogy mit művelhetett Cicufer. Nos, az étkezőben járt a drága, nem is akárhol, hanem az ablakpárkányon. Egy szerencsétlenül járt fűszertartó volt az áldozat (eltörött), de még örülhettünk, hogy nem egy szomszédos virágot vert le. Hát, az az éjszaka meglehetősen álmatlanra sikeredett, részemről legalábbis. Ez akkor már 2 feketepont, plusz ugye, a mindennapos undokságok Zserbó részéről. (Arra járok, nekem ugrik, karmol, harap, hajnalban felmiákol stb.) Az alommal és a hozzá tartozókkal is akadtak további problémáink, úgyhogy összességében elmondhatom, hogy az utóbbi néhány hétben nem vagyok megelégedve Pujával, úgy mint házicica. (Másnak meg nem szívesen tartanám!) Mindenesetre megbeszéltük Kedvessel, hogy ha elfogy ez az adag csomósodós alom, akkor áttérünk valami másra, hátha Cicó is elégedettebb lesz ilyen téren.

Egyik este már nyugovóra térve feküdtem bent a hálóban, a kisszoba felőli ajtó résnyire nyitva - hogy levegő azért jusson be, de hivatlan macskacicók ne tudjanak jönni-menni. Szóval, fekszem az ágyikóban, amikor egyszerre csak halk neszezést hallok. Majd lassan, de határozottan nyílni kezdett az ajtó, azzal a surlódós hanggal, ami az ott lévő szőnyeg miatt lehetséges. Lassan nyílik tovább, ...csssssssz... - ahogy fekszem ott, nem látok semmit és senkit az ajtóban. Már felrémlett bennem a Cápa című film vészjósló zenéje, az ajtó tárva-nyitva... Felültem hirtelen, és mit látok? Cicó sétál be a lehető legnagyobb természetességgel, körülnéz, hempereg, majd távozik. Huhh. Eeegen. Ijedős vagyok. És ez nagyon hatásos belépő volt! :) Egy másik alkalommal a noti előtt ülve/gubbasztva pont nem láttam a bejáratot, akkor úgy lepett meg a kis szőrgombóc, hogy hirtelen felbukkant a semmiből és felugrott elém az ágyra. Kedves már aludt akkortájt, csend volt, én meg úgy megijedtem, hogy felsikkantottam egy jáájt! - erre Zsebi - mint aki jól végezte ijesztős dolgát - továbbált. :)

Szeretném még bemutatni a legújabb szerzeményünket (naná, hogy megint a cicabolt felé jártunk). Egy horgászbotszerű játék ez, amolyan macskafogó. A csalinak szánt egérke engem picit emlékeztet arra a rajzfilmbeli fehér egérre, amelyik le akarja igázni a világot, de lehet, hogy csak a piros szemek teszik őrültté a figurát.

Nos, ez az albínó egérke nemcsak idegesítően rugózik fel-le a bot végén, de még csipog is. (Gondolom, hogy cincogásnak szánták, de inkább egy beteg madárka hangjára hasonlít.) Plusz, hogy teljes legyen a siker: piros tollak lógnak ki a bestia fenekéből!!! (Mondjuk, a kép már a megcsonkított változatot ábrázolja - az egér, hámozás után! Puja kb. 2 nap alatt letépte a toll nagy részét.) Ez az állatka tartja tehát rettegésben a nappalit mostanság, bár, mint annyi mással, hamarosan ezzel is elszámolhatunk, mint használt de már használaton kívüli játékkal. Amint oda az újdonság varázsa, hozhatjuk a következő macskamódosító kacatot.

Végezetül ismét figyelmetekbe ajánlanám a Zserbó fotóalbumot az Indán, folyamatosan frissítjük új képekkel. (Katt a Macskaságok dobozban a linkre, vagy lejjebb gördülve a fotóalbum dobozra.)