Imhol megint itt vagyok.

A mai bejegyzés kicsit rendhagyó lesz, amennyiben kivételesen nem azt fogom bizonygatni, hogy Cicunk milyen egy édes kis macska. (Pedig le kell szögeznem, hogy az, ehhez ketség sem férhet. :) )

Szóval mindenekelőtt hosszas kutatás után rájöttem, hogy Zserbó az AntiMacska.

Ugye, alapvetően mit szoktak csinálni a macskák. Ölbe bújnak, dorombolnak, játsznak, hagyják, hogy a gazdi dögönyözés címén folyamatosan nyúzza őket; szeretetreméltó, méltóságteljes lények. Valamint tiszták, a végletekig.

Nos. Zserbi szokott ölbe bújni. Amennyiben számos alapfeltétel teljesül. A legelső talán az, hogy zavarjon. Ha a noti előtt ülök, és dolgozok, vagy csak pötyögök, szinte folyamatosan azt figyelem fél szemmel, hogy őkelme mikor galoppozik be a szobába, nagy, szép zöld szemét rámvillantva, aprót nyikkanva (ez kimaradt a listából, Zserbi nem nyávog, kivéve, ha baja van. Akkor sem nekünk, hanem csak úgy. Ha velünk van baja, akkor sikongat.), majd rám nézve mintegy kijelentve: jövök, addig csinálj helyet. Néha komolyan azt hiszem, hogy csak arra játszik, hogy éreztesse velünk, ő az, amivel foglalkoznunk kellene. Aztán a második alapszabály: ölbe bújik, ha akar.

Zserbit sehogy nem lehet odacsábítani (ma többször is próbáltam, jutalomfaltkával, kérleléssel stb.). Csak akkor hagyja, hogy egyáltalán valaki hozzáérjen, ha arra neki éppen igénye van. Ha mi mégis szeretnénk, lásd fentebb, jön a nyikkantgatás, sikongatás, majd a cukaharázás (valamikor korábban ezt úgy írtam le, hogy letépi a karod). Ma egy kellemes sacc 5 cm-s felületi karmolással lettem gazdagabb. :)

További feltétel: úgy simogasd, ahogy ő akarja. Ez amúgy egyértelműnek, és egyszerűnek tűnik, de nem az. Mert ugye. Zséke szereti, ha a füle tövét, a szeme közt az orrát, az állát, a pofáját, lapockáját, nyakát simogatja az ember. Csakhogy mindig másra-másra vágyik, akár aktuálisan, akár sorrendben. Ezért rendszeres, hogy egyrészt finoman megfogja az ember kezét a fogaival (finom: nem vérzik), másrészt meg a lábával irányít, tart, terel. Végül pedig forgolódik. Ekkor viszont nem szabad elkövetni azt a hibát, hogy az ember a pocakját kezdi el simogatni. Akkor valószínűleg jön a fentebb olvasott cukaharázás. Ezt a lépést csak a leghangosabb, már-már a macska mögül jövő dorombolásnál szabad megtenni, De nem sokáig. Különben karmolás, harapás, sikongatás.

Ugye, volt még a dorombolás. Ez tökéletesen működik, bár jónéhány esetben csak magának recseg. Vagy a vacsorának - reggelinek. Vagy odafekszik melléd, a farkával csapkod, rád sem néz, csak jelzi, hogy ott van, hogy ne tudj aludni. (Bár engem a dörmögése mindig elálmosít, tehát jobb, mint az altató, bár a csapkodást nem szertem, különösen, ha az mondjuk a nyakamat vagy a fejemet veszi célba). Szóval ebben sem egy typecat.

Tisztaság. Nos, ebben félig teljes mértékben megfelel a standardnak. Valóban órákat tölt el azzal, hogy mosakodjon. Más kérdés, hogy mi, a gazdik takarítunk utána naphosszat (alom kiszóródva, földről eszi a macskaeledelt, stb-stb.). És a piszkos kis macskalábnyomokat a fürdőkádban már ne is mondjam. :)

És végül a macskanyúzás. Szívem egyik legfájóbb pontja Zserregővel kapcsolatban. Nem lehet dögönyözni. Sőt. Nem csak hogy nem lehet, hanem néha védőfelszerelés kellene egy egyszerű simogatáshoz, vagy szobán való átgyalogláshoz is. És most ezen próbálok meg egy kicsit változtatni. Lehet, hogy azért nem hagyja, hogy dögönyözzük, mert nincsen szokva ahhoz, hogy kézben van, hogy felemelik, satöbbi. Úgyhogy azt találtam ki, hogy a jövőbeni sérülések elkerülése végett kicsit nyúzni fogom. Na, nem nagyon, mivel nem akarom a különböző testrészeimet macskakarmolásnak, harapásnak kitenni, de legalább annyit el akarok vele érni, hogy fel lehessen emelni anélkül, hogy torokra támadna a kis agresszor. :)

Nos, mára ennyit. :)