Sziasztok!

A tegnapi irományomat - hogy, hogy nem - lenyelte az rss, vagy csak a Facebook nem tudta áttölteni, mindenesetre ellenőriztem, hogy ugye, itt azért élesítve/látszik... (Igen.) :) A posztokat oda, a saját "jegyzettömbömbe" is töltöm át, hátha még több olvasóhoz eljutnak így Zserbó Cica mindennapjai.

Túl vagyunk egy kissé szeszélyes estén (futkosás, hiszti, hagyjatoooók!) és zaklatott éjszakán. Éjfél körül egy emberként ugrottunk fel Kedvessel, ki-ki a saját álmából felverve, mivel Cinyó valamire vadászott, és hirtelen ért minket a nagy csattanással történő padlót fogás. Grrr... Néhányszor még ébresztett bennünket hasonló mutatvánnyal, kivétlesen aktív volt - egészen reggelig. Apa ma itthon maradt vele (a home office gyönyörűségei, ahh!), aminek Zsebi nem tulajdonított különösebb jelentőséget, lévén, hogy a kanapé mögé beszuszakolódva aludt egész délelőtt és kora délután. Na igen, valamikor neki is pihennie kell. Hm...

Még reggel, a nagy munkába készülődés közepette vittem ki Zserbónak egy kis pancsoló-vizet az erkélyre. A sárga ovális kiskádjába szokott kapni éppen annyit, hogy kényelmesen bele tudjon mászni, ha arra szottyanna a kedve (eddig még nem szottyant), vagy akár ihasson is belőle (erőltetném ezt a dolgot, mert hát nagyon keveset iszik - bár ahogy olvastam, ez már csak ilyen általános macskaszokás). Nos, ez alkalommal ivás nem volt, viszont hamarosan arra lettem figyelmes, hogy a két mellső lábával, gyakorlatilag fél testhosszal a vízben álldogál, fröcsköl, játszik. :) Igazán pancsolt végre! Az ivászatra visszatérve, egy kis érdekesség (amit a jobbra hivatkozott linkek közül a lila oldalon olvastam): a macskák folyadékháztartása (mint a szervezetükben oly sok más is) "nagyon kiélezett, azt is mondhatnánk, hogy a szervezetükben mindig éppen csak annyi folyadék van, amennyire a sejteknek aktuálisan szüksége van. Se több, se kevesebb." Ennek a folyadéknak a jelentős hányada a húsokból, konzervekből ered, tehát amelyik cica kielégítően táplálkozik ilyesmit (és nemcsak száraztápot majszol), annak nincs is nagyon szüksége egyéb folyadékbevitelre. Más kérdés, hogy az egész életen át tartó alig-ivás milyen ebből fakadó betegségekhez vezethet az idősebb macskáknál. Mindenesetre, mi résen vagyunk. Pancsivíz, itatótálkák a lakás különböző pontjain, egy kis víz a kádban, hátha... És ami eddig bejött, az a korábban már emlegetett macskatej - ebből éjszakánként mindig elfogy a kiporciózott adag. 

A kaparófa-témában örömmel jelenthetem, hogy előrelépést tapasztaltunk. Estére már úgy tűnt, Picó megszokta az új "szerszám" jelenlétét, ezért a régit eltettük a kisszobába. Kisvártatva arra lettünk figyelmesek, hogy a kék csíkoson kaparászik, sőt egész kis előadást tartott nekünk: csavarodás, madzagra vetődés; esetleg kaparás és madzagolás együttesen. :) A kaparófa tetejét (ami eddig ugye nem volt), az emeletet eddig annyiban sikerült bevonni a játékba, hogy a szürke plüss egérkét (újra előkerült, bizony!) ráhelyezve már felugrott érte, mellső lábacskáival támaszkodva - de a feljebblendülés még várat magára.

Tényleg, nem is említettem még a macskafű-tartás járulékos hasznait (2 in 1). Nevezetesen, hogy a kis 18x12-es műanyag edénykébe szórt, fűrészporba kevert fűmag csírázást követően azonnal magához vonzza a muslicákat (Bélákat, ahogy mi nevezzük őket). Nagyjából kéthetente növesztünk új zöldséget, ennyi ideig bírja adott körülmények között egy tálca takarmányfű. Zsebi akkor szokta megkapni az új edénykét, amikor a fűszálak már elég nagyok, "szélesek" és rághatóak (kb. 3-4 nappal az első belocsolást követően). Gyakorta üldögel a tálka mellett, rágcsál, néha egy-egy falat rendes kaja után is szalad egy kis gyomorbántalom-enyhítésért. Minden más esetben, amikor "cica ül a fűben", na, olyankor Bélára vadászik. :) Ez azért nehezített akció, hiszen a gyümölcslegyecske, ugye, kisebb is, fürgébb is, mint a nagy zümmögők. Cinyó nem is arat velük akkora sikereket, de kitartó vadász. :) Többen kérdezték már tőlem, hogy mellesleg miért van szükség erre a takarmányfűre. Ez segít a cicáknak a gyomrukban esetlegesen kialakuló szőrcsomók eltávolításában. Bár Cicónktól még nem láttunk ilyen labda-kiköpést, ez nem jelenti azt, hogy a későbbiekben sem fordulhat elő, mégha rövid szőrű is a kis Puja (a szőr nagyrészt mosakodás közben kerül a gyomrukba). A kijárós cicák könnyen kielégítik a zöldség iránti igényüket, ő, mivel az erkély még nem gyeptéglás, tálkából legel. Muslicavadász bárányka! :)