Folytatódott a hosszú hétvége és ezzel együtt a nagy lazítások ideje. Nagyrészt megint csak aludtunk: kanapé mögött, bent a hálóban a kellemes hűvösben összegömbölyödve + kiterülve + megtekeredve (Zsebi elképesztő pózokba tudja pakolni a testrészeit), erkélyen az ablak párkányán elnyúlva (de inkább  lenyúlva, mert már akkora a pocakunk), vagy lent a kövön az árnyékban... Ha mégsem szundikált, Cicó akkor is bágyadtan pislogott felénk, valahogy így: becsökkent/energiatakarékos üzemmód. (Közvetlenül ásítás után készült a kép - tehát nem, nem ilyen komolyan néz, csak még nem rendezte vissza egyenesbe az arcvonásait. :) )

Mondhatni, hogy mindig is ilyen nyugodt, jó cicát szerettünk volna, de azért éber pillanataiban Zsebi nagyon kis hisztis volt az elmúlt napokban. Ez két-három alkalommal a fel-le szaladgálásban, erkély széléről való visszapattanásban és esetenként fájdalmas "nyau"-kban nyilvánult meg (főleg, ha rosszul vett be egy kanyart vagy tovább csúszott a szőnyegen a kelleténél). Délelőtt egy óvatlan mozdulattal a kis kajla nekiszaladt a szobában parkoló szárítónak is, ami lévén elég instabil állapotban volt, szépen összecsuklott-felborult. Cicó nagyon megrémült a csattanástól, és villámgyorsan beiszkolt a kanapé alá, puff - először ott próbált meg mögé bújni, ahol nincs bejárat. Na, valahol itt kezdődött el a napi szundikálás, Zsebi nem volt hajlandó előbújni, összekucorodva lapított és gondolom, egy idő után már alukált is. A macisajt varázsszó és némi ezüstpapírcsörgés előcsalogatott azért egy álmos képű, reményteljes majszolót. Ezután látszólag elfeledte a kis intermezzót, és mi is megnyugodtunk,  hogy Puja nem reszket tovább a sötét kis vackában. Ellenben édesen alszik az egyik párnáján... az erkélyen... a hálóban... De ezt mintha már említettem volna. :)

Cicóra valószínűleg most is a hidegfront van ilyen vegyes hatással (tök nyugis, de mégsem). Amy D. Shojai okos könyve szerint "hideg vagy esős időben minden cica hajlamosabb rá, hogy visszavonuljon és aludjon" - bár én legutóbb a nagyon meleg időre is ezt tippeltem. És még egy kis érdekesség ugyanebből a forrásból: "A macskák az életük kétharmad részét átalusszák... Az embertől eltérően nem órákat alszanak, hanem inkább napjában többször szunyókálnak egy-egy kicsit... A felnőtt macskák is naponta közel 16 órát alszanak. Az alvással töltött idő 70 százalékában a cica agya reagál a szagokra és a hanghatásokra. (A cicfülünk tényleg olyan szundi idején is, mint egy pásztázó, szőrös kis radar.) Az alvás lassú hullámú szakaszát követi a mély alvás, ami körülbelül 6-7 percig tart. A mély alvást gyors szemmozgásos fázisnak is nevezik, mert ilyenkor az agyműködést gyors hullámok jellemzik. A felnőtt macskáknál alvás közben a két fázis egymást váltogatja... A cicák álmai az alvás mély szakaszára esnek. A felnőtt macskák naponta körülbelül 3 órát álmodnak." (Az ember éjszakánként átlagosan 2 órát álmodik.) Hmm... Ugye milyen kár, hogy a bársonytalpúaknál mindez nem éjjel zajlik?

A minimálisan működő életfunkciók miatt se reggelizés, se tejivás, pancsolás, de még egy kis dorombolás sem lett beiktatva a mai napba. Egyetlen pici bújós-odafigyelés adódott csak Zsebi részéről: amikor Kedves lepihent mellette a hálóban, feltápászkodott és éppen annyival arrébb dőlt el újra, hogy a buksija "kéz alá" kerülhessen. Így kérdőjelet formázva feküdt, félig nyitott szemmel durmolt és hagyta, hogy Árpi simogassa. :) Hiába, mégiscsak a világ legjobb dolga macskának lenni.