Üdv mindenki! Ma én boldogítalak Titeket kicsit. :)
Tegnap otthonülős napot tartottam. Hogy Picinyó ne legyen annyira egyedül, meg a sok óriásdarázs (vörös bika légiparádé) ne viselje meg annyira.
Érdekes nap volt. Mindenekelőtt ugye megvolt a reggeli reggeli, és a szokásos rutin. Miután Kedves elment itthonról a cicó várta volna, hogy én is a dolgos mammut-vadászós napba kezdjek bele. Ilyenkor általaban az a rutin, hogy én meg teszek veszek egy kicsit, majd jön a cipőkötés mely egy újabb játék Zserbi-Babának mert letámadhatja a kötés alatt pergő-forgó fűzőt. Minden nap már az előszobában várja, hogy nekiálljak, és ő támadhasson. Nos, ez elmaradt tegnap. Innentől Picó kicsit morcossá vált.
Leültem itthon a kanapén, hogy dolgozgassak, és természetesen ez ismét ismerőssé vált neki. Ölemben a noti, macska a hasamon, hogy inkább Vele foglalkozzak. Ilyenkor tényleg nincs gépelés. Majd leheveredett mellém, és nézett azzal a nagy csillogó szemeivel.
Pár óra múlva kezdtem hiányolni a macskát, merthogy idpközben elmászott mellőlem. Keresgetem, nem találom sehol. Majd feltűnt, hogy a hálóban, az ágytakarónak fura színe van (a takaró amolyan bocimintás jelleg). Hát Picúr nem bebújt alá? Szépen betakarózott, és a fejét Anya párnájára téve aludt. Mondjuk a tegnap számára valóban egy alvós nap volt. Aludt a párnáján, a kanapén, a másik párnáján, a hálóban az ágyon, a kanapé alatt, az erkélyen... Nagyjából mindenfele. Ilyenkor nagyon szertem a picikét. Elnézegetem, ahogy összevissza dobált tagokkal, a legnagyobb lelki nyugalommal alussza át az egész napot, nem zavartatva magát attól, hogy a feje fölött vadászgépek, műrepülők repkednek. De ha egy légy repül be, akkor nem nyugszik. :)
Rá kellett ébrednem, nekem, mint kutyásnak, hogy a macskák igenis okosak. Lehet, hogy a leül, meg a fekszik, meg a szokásos kutyás dolgokat nem tudjuk neki megtanítani (bár szerintem meg tudnánk, de ő mégis csak egy macska, és tisztelem a szabad szellemét), de ettől függetlenül egyre több ok-okozati összefüggésre rájön. Kedvesem már írt a WC-Fürdőszoba, összetartozásának a felismeréséről, de lassanként kialakul a bejáratiajtó-utca összefüggés (lsd. cicafej az ablakban) is. Magyarán, ha elmegyünk otthonról, és a kapu csapódik, van rá esély, hogy megjelenjen a cicafej a kisszoba ablakában, hogy még egy pillantást vessen ránk (szerintem azért hogy biztos lehessen abban, hogy végre magára hagyjuk, bár kedvesem szerint ez inkabb a ne hagyjatok egyedül nézés).
Jah. Ma reggel megmértük a cicót. Örömmel jelenthetem, hogy szépen kerekedik immár 3600 gramm. :)
Utolsó kommentek