Sziasztok!

Visszatértek a dolgos hétköznapok, és lám, máris csökkent a bejegyzések gyakorisága... de a lelkesedés azért megmaradt. :) Elsőként figyelmetekbe ajánlanám a jobb hasáb újonnan felkerült dobozát, amely az Indafotó oldalára repíti a kedves érdeklődőket: egész komplett kis fotóalbumot sikerült összeállítanunk Zsebiről (most is Keen és Tune segítségével - KÖSZI!!). :) A webes aktivitást illetően, az elmúlt napok nagyjából ennek a fényképalbumnak a töltögetésével teltek. Cicónk szempontjából szintén elmondható, hogy különösebb eseményektől mentes hétvégén vagyunk túl. Aranyoskodás persze akadt bőven, ezekről majd mesélek.

Ma reggel én voltam a soros cicahátrahagyós, Kedvesem már korábban elindult. Elköszönés (-Zsebike, jó legyél, puszi, sietek haza!), kapun kilép. Lentről valamilyen oknál fogva felnéztem az emeletre - akkor melyik ablakot is hagytam nyitva levegőzősnek? És hoppá! Egy darab édes cicafej nézett le rám a kisszoba ablakából! Zserbó alig várhatta, hogy kitegyem a lábam, máris a konvektorra ugrott, hogy kikémleljen. Nem tudom, hogy direkte tudta már, merre megyünk kifelé, eddig ilyet még nem tapasztaltam tőle. De ahogy az a szomorú kis cicafej nézett le rám (ne hagyj itt!! :S), szinte nevetve sírtam. Kis Picókám! :)

Most egy kis aktualitás: jelenleg nagy vadászat zajlik nálunk, kérem szépen. Bejött egy szemtelen zajos-repülős ide a szobába, és mióta Zsebi felfedezte, hajjaj, meccselünk. Diszkrét, ám felháborodott "nyekk-nyekk-nyekk" hangzik mindenfelé ahogy kergeti a zümmögőt keresztül-kasul a lakásban. (Azt a kaffogós macskahangot nem lehet élethűen visszaadni így, írásban - további referenciák ld. Simon's Cat - Fly Guy, a 08.11-i bejegyzésnél.) Egyelőre azonban úgy tűnik, az a dög túl magasan szárnyal Cicónak - az imént nyomát (zümijét) vesztette, elnyúlt a szőnyegen, és mintha némi agonizálásnak lettünk volna tanúi: -hááát, nem sikerült... én igazán megtettem mindent! Azután könyörgően emelte nagy cicaszemeit Apára: -segííííts nekem! Naaa! Még hangeffekt is volt ehhez a kérleléshez. :) Nosza, a vadászat immár két fővel folytatódott. Illetve, időnként hárommal, mert ahogy itt pötyögök, folyton megtámad a Fly Guy. (Zsebi, védj meg, épp szembe jött!!) Online közvetítés a nappaliból, nem is rossz... :D Hoppá. Az előbb egy lefelé vett fordulattal a szárnyas átmenetileg veszni látszott, Zsebi adott neki egyet a mancsával, le is esett a földre... Nosza, hasra vetődés, laposkúszás, popsit risza, és hopp! - igazi cserkészés zajlott! De mire Cicó ugrott, a légy újra felrepült... Második játékrész. Apa lefelé küldte a prédát a falról, Zsebi megint bevitt egy nyak(?)levest. Légy a padlón... de ismét felrepült! Ez egy terminátor!! De a motorja már deffektesen zümmög. Ééés... meglett, elkaptam, innen a szék karfájáról. A fővadászunk majd "elejti" a zsákmányt - légy a földön, hátán pörög (vagy mi). Zsebi cserkész, pöcköl, piszkál, nézeget... Erre megint elröppen "a vad". :( Hmm. Visszajátszás, Apa is ártalmatlanítja, de megint csak időlegesen. Zsebi milyen jószívű! Vagy inkább: "ne piszkáld az ételt, hanem...!" Némi elkeseredett ugra-bugra a nappaliban, Picónak nincs ínyére ez a játék. Na jó, a légynek mostmár - így vagy úgy, de - mennie kell! ... (Folyamatban. De nem találjuk. Lemerült a motor?) ... (Némi tanácstalan egymásra pillogás után: ... Zsebike, ennyi volt, ez elment meg.*.leni!) Azt hiszem, a totóban ezt a meccset simán kihozhatjuk X-re.

Más. Valamelyik este Zserbó újraértelmezte az együttfürdés fogalmát. Volt már, hogy kíváncsian nézte a tisztálkodási rituálénkat a fürdőkád széléről, - mellől, esetleg a mosdókagylóba telepedve. (Erre az együtt pancsolásra még Tündivel szokott rá.) Ez alkalommal viszont úgy döntött, hogy a fürdőkádban marad, és szépen bekucorodott, várva, hogy akkor most mi következik. Hiába kértük, nem jött ki onnan. Hát, jelentem, a zuhany egyszer csak folyni kezdett. Először mohó-kíváncsian leste, azután - amikor ráeszmélt, hogy így a cicamancs, de még a pocak is vizes lesz -, nagy kegyesen, ám szokatlanul határozottan elszelelt. Na ugye... Másnap aztán kezdődött előről ez a móka.

Visszatérve még a munkába járós napokhoz. Cinyó ilyenkor nagyon begubózik, nem eszik (a száraztáp minden egyes darabja - ahogy hagytuk), nem iszik, nem megy az alomra (csomósodós fajta, látszana, ha mégis) - vegetatív üzemmódra kapcsol. Az a gyanúnk, hogy alukál, amennyit csak lehet. Persze, hogy ezzel telik legjobban az idő, csak hát, nem marad az álomkórból éjszakára. Esténként különben is felélénkülünk, de az utóbbi pár éjjel úgy is maradtunk. Hát, részünkről voltak nyűgös ébredések. Esetenként kénytelenek voltunk a szokásos macskamódosító-eszközhöz folyamodni: pici, szórófejes locsoló, amihez Zserbó egyébként nagyon szeret odadörzsölődni. Na, nem ilyenkor, persze. Ugrálás, csörömpölés, szőnyegtépés, miák-miák... előbb-utóbb spriccelés a vége. Attól lenyugszik picit. (Bár amúgy nem fél a víztől.) Néha használ az is, ha Kedves egy jól irányzott, határozott "Cícá"-t küld felé. Újabban pedig képesek vagyunk felinvitálni magunk mellé a hajnali órákban: ilyenkor garantált egy kb. 20 perces nyugalom. Zsebi elrecseg magában, olykor még el is szunnyad (pl. keresztben a takarómon, aminek a csücskével azért én is takarózhatok). Kevésbé szerencsés esetben a nyugalom nem terjed ki a macskafarokra, amivel össze-vissza csapkod. (Visszaaltató effekt?) Nem egyszerű. Mindenesetre bízom benne, hogy a ma elszenvedett vadászat, ha már mást nem is, meghozza egy éjszakai nyugalmunkat. :)