Zsebinknek van egy nem újkeletű, de annál aranyosabb megnyilvánulása: a kis szurikáta-póz. Biztos láttatok már "szirti macskát" (ezt jelenti a szurikáta szuahéli nyelven), amint a hátsó lábain ülve, felegyenesedve figyel:
(A fotót Kedvesem készítette a pécsi állatkertben) :)
Hát, Zsebink is valahogy így (mínusz 2 teniszlabdányi pocak) képes ülni kint az erkélyen, az ablak párkányán. Hiába, 3. emeleti macs, de még mindig nincsen elég magasan. :) Sajna-sajna, még nem sikerült őt lekapnunk ebben a megnyilvánulásában, de amint alkalom adódik, utólagosan feltöltöm majd ide (DONE!!!) a (várhatóan) sztárfotót. Addig csak elmesélni tudom, hogy milyen kis mókás ebben a testhelyzetben: alsó fertályon olybá tűnik, mint egy szőrös mini-kenguru (pocakján a műtéti borotválkozás óta picit hosszabb és hullámosabb a szőrke, mint máshol - ott van "a zsebije"; hátsó lábai mókásan stabilba állítva, mellső mancsok a levegőben lógáznak); egészében szemlélve pedig tényleg egy vigyázva figyelő, füleit hegyező szurikátának látszik. Ha közben még hangot is ad ("kaff-kaff", vagy egy idevágó "nyikk-nyikk"), esetleg rugózva magasságot változtat, az minden esetben figyelemfelkeltő mutatvány. Nagyon aranyos! :) Olvastam még néhány dolgot a szurikátákról, ha már párhuzamot vonunk: rendkívüli módon érdeklődő, már-már szemtelenül kíváncsi, mókás külsejű, nappali állatok. Lássuk csak: igen, igen, esetlegesen, neeeem!! NEM - kivéve, ha a nappali állat abban nyilvánul meg, hogy reggeltől-estig többnyire alszik, nyújtózik, félálomban odébb mászik, alszik... Nálunk az éjszakai aktivitás ennél sokkal merészebb, higyjétek el!
Ha már itt tartunk, a péntekre virradó éjszakánk elég zaklatottra sikerült. Zserbó szinte átpihengette a csütörtököt, így nem a csodálkozásunkra, mint inkább a bosszúságunkra tartott számot, hogy éjjelre aktivizálta magát. Ugra-bugra, szőnyegkaparás, miák, csörgés, pattogás - mindez egy esti futkosós játszmát követően. Hajnalban bejött a hálóba, és nem láttam, pontosan hová ugrál, de a landolásokra felébredtem (kopp-kopp-koppkopp...). Álmából riasztva a gazdi morcos tud lenni: felülve leszóltam neki az ágyról egy finom, de határozott sicc!-et, mire kedveském örömteli puffanással elterült és fenemód recsegésnek indult. Jáááj. Feltápászkodtam, felvettem, hogy a fotelbe vigyem, hátha... (általában itt szendereg, ha van szerencsénk ehhez); onnan persze kilőtt, mint egy kis gumilabda... Akkor már Apa is felébredt. Volt még egy-két összetalálkozásunk éjszaka a lakás egyéb pontjain, rekonstruálni pontosan nem tudom a nagy egészet. Az biztos, hogy kialvatlanul ébredtem. Kb. fél percig sikerült haragudnom rá emiatt: amint észlelte, hogy van egy kis mozgolódás, máris az ölemben termett: 20 perc békítő dorombolás, még 10 perc mosdás, majd összegömbölyödve pihengetés ugyanitt. Hm... valaki csak nem elfáradt? :)
A csütörtök-péntek amúgy ilyen bújósra sikeredett, ami nem megszokott Picótól. Tündi átjött hozzá látogatóba péntek délután, de pechjére, akkor épp erkély-jelenetek, vacsora, üldögélés volt műsoron. Azért egy kedves kis puszit kapott Cinyótól (ilyen sem jár bárhol, bárkinek: nedves cicaorr az arcra nyomva). Ja, és bemutatkozott a fületlen nyuszis labda is, Zsebi megmutatta, hogy kell ezt csinálni: kegyetlenül-nyálasan. :) Az este hátralevő részében - apahiány ide vagy oda - a lakás különböző pontjain lokalizált elterüléseknek lehettem szemtanúja: stabil oldalfekvés, hanyattfekvős-pocakszellőztetős (na, nem "úgy"!!!), buksielőrehajtós, fekve mosdós-hempergődzős... Kicsit gyanúsan nagy volt a nyugalom...
Utolsó kommentek