Ígyhát bár viszontagságokkal telítve, de csak hazaértünk. Gyorsan rájöttünk, hogy az, hogy leteszed otthon a macskát, és jólvan, valóban nem igaz.
Megpróbáltunk mindent előre elrendezni, ahogy mi gondoltuk. Várta őt otthon alom, alomtál, kaja, játék, párna az alváshoz, minden, amire gondolni tudtunk.
Hamar rá kellett jönnünk, hogy Őkelme azért nem egészen úgy képzelte el a dolgokat, ahogy mi.
Az abrakolás+itatás nem okozott gondot, az otthonban azt kapta enni, ami volt, amit a menhely kapott adományba. Nálunk sem volt válogatós. Ám ami aggodalommal töltött el minket, az az öntisztulása. Hiába tettük az alomra, sehogy sem akart könnyíteni magán. Már annak is örültünk volna a végén, hogyha bárhova, de végzi a dolgát. De semmi. Lassan eltelt 10 óra azóta, hogy velünk volt, de semmi produktumot nem mutatott a macska.
Végül egy kusza-kósza gondolatként megtöltöttünk egy törött lavórt az alommal, és láss csodát. A nagyobb, magasabb tálba egyből, boldogan beugrott, és elvégezte a dolgát. Mi is, Ő is megkönnyebbült. A jelek szerint egy jólnevelt rosszcsontot kaptunk Noétól.:)
Arra is raébredtünk, hogy a legegyszerűbb dolgok a leghasznosabbak: pl. a cipőfűző önmagában is egy fantasztikus játékszer. Vagy hogy a legkényelmesebb fekvőhely számára a kanapé, és a puha párnácskát csak dagasztani szereti.
Sok-sok érdekes élménnyel lettünk gazdagabbak már az első napon is, melynek legvégére mind a hárman alaposan kifáradtunk. Néztünk együtt Tv-t, ettünk is, és az is kiderült, hogy elég egyetlen egyszer kézből etetni ahhoz, hogy megkezdődjön a kuncsorgás. :)
Utolsó kommentek