Miután eldöntöttük, hogy megmacskásodunk, gyorsan felmértük, mi is a tennivalónk, hogy a kiskedvenc biztonságban lehessen nálunk, és hogy mi is biztonságban tudhassuk Őt.
A körülményekről: Egy 64 nm-s albérletbe kívántuk a macs-t behozni, a lakás (mivel hogy internal cat only lett szegényke) 3. emeleti, lakótelepi, néhány szobával, sok növénnyel.
Szóval, mindenek előtt kellett ugye pár felszerelés. Alomtál, macskaalom, kaja, némi játék. Szóval ezeket összevásárolgattuk a környéken lévő egyik boltocskából. Majd jobban szemügyre vettük a lakást. Az erkélyen volt alul egy kis rés, ahol simán kinézhetett, ám sajna úgy festett, hogy akármekkora is lesz, ki is fér. Szóval, az erkély korlátját bedeszkáztam, hogy ezt megakadályozzuk. Igyekeztünk eltűntetni minden 220as kábelt, hogy ha rágcsálni támad kedve, akkor ne találhassa meg őket, és így ne szikráztassa szét szegényke magát.
Pár napos előkészülettel úgy éreztük, macskabiztossá tettük a hajlékot, úgyhogy elkommandózhattunk a szőrös falatkáért. Időpontot egyeztettünk, és mégegyszer megnéztük, hogy hol is lakik a leendő házirém.:)
Kicsit meglepődtünk, mert óbudaiak lévén egy, a közelben lévő otthont szemeltünk ki magunknak. Sajnos, mint kiderült, Noé a város totális másik felén található, de mivel már döntöttünk, ezért ez sem jelentett akadályt. A BKV is kicsit bekavart nekünk, mivel pont most változtatott mindenféle járatszámot, így a 61-est, 69-est és egyebeket is. Kicsit izzadva, de megtaláltuk az otthont, mintegy 2 óra buszozás, metrózás, séta után.
Az állatmenhely közelében már hallottuk a rengeteg kutya ugatását. Amikor odaértünk, az egyik gondozó odavezetett minket a karanténhoz, mivel Zserbó-Samu oda volt elhelyezve, egy megbetegedett/elaltatott cicával való érintkezés miatt.
Azt hiszem, a meglátni és megszeretni, mint feeling létezik.:) Nagyon is. Legalábbis nálunk ott működött. Egy igazi csizmáskandúros tekintet, óriási zöld-barna szemmel, hófehér-szürke bundával. Kutyás vagyok. Mindig is az voltam. De a jelek szerint az a szempár levett a lábamról... Most Macskás vagyok. :)
Maga a ceremónia eléggé visszafogott, sallangoktól mentes volt. Megkaptuk az oltási könyvet, egy kis füzetecskét, amolyan "Jó, ha tudod..." típusút, meg készült egy fénykép. És irány haza.
Utolsó kommentek